Prosodia Catholica (Herodian)

Passage 1.449
← Index
1.449
Accentuation of -μω and -νω verbs
Τὰ εἰς 'μω' ἀπὸ συμφώνου ἢ συμφώνων ἀρχόμενα παραληγόμενα τῷ 'ε' βαρύνεται, εἰ μὴ παρ´ ὄνομα εἴη, τρέμω, νέμω καὶ νεμῶ, ὅθεν νενέμηκα, δέμω, τέμω, γέμω, τρέμω, χρέμω τὸ ἠχῶ, βρέμω τὸ κτυπῶ. σεσημείωται τὸ κρεμῶ περισπώμενον, ὁμοίως καὶ τὸ θεμῶ καὶ πολεμῶ. τὸ δὲ ἀτρεμῶ καὶ ἐμῶ ἀπὸ φωνήεντος ἄρχονται. Τὰ εἰς 'μω' μὴ παραληγόμενα τῷ 'ε' περισπᾶται, κομῶ, δαμῶ, γαμῶ, θυμῶ καὶ θυμοῦμαι, μιμῶ καὶ μιμοῦμαι, χραισμῶ, κοσμῶ, κοιμῶ καὶ κοιμῶμαι, οἱμῶ τὸ ὁρμῶ, μαιμῶ τὸ ὁρμῶ. Τὰ εἰς 'νω' δισύλλαβα μὴ κατ´ ἐπιπλοκὴν συμφώνου ἔχοντα τὴν πρὸ τέλους συλλαβὴν εἰς ἀμετάβολον καταλήγουσαν περισπᾶται, κιρνῶ, πιλνῶ, πορνῶ, ἀρνῶ ἀρνοῦμαι. Τὰ εἰς 'νω' δισύλλαβα ἔχοντα τὴν πρὸ τέλους συλλαβὴν εἰς δίχρονον συνεσταλμένον καταλήγουσαν ἀρχόμενα ἢ ἀπὸ συμφώνου ἢ συμφώνων μὴ ἀντιστοίχων περισπᾶται, χωρὶς εἰ μὴ κατ´ ἐπένθεσιν εἴη τοῦ 'ν' γινόμενα, κυνῶ καὶ ἐν συνθέσει προσκυνῶ, πλανῶ, σινῶ τὸ βλάπτω. τὸ δὲ τιῶ τίνω κατ´ ἐπένθεσιν τοῦ 'ν', οὗ τὸ δίχρονον ποτὲ μὲν συστέλλει, ποτὲ δὲ ἐκτείνει. τὸ δὲ φθίνω καὶ φθάνω ἀπὸ ἀντιστοίχων ἤτοι ἰσοστοίχων. τὸ δὲ ἄνω ἀντὶ τοῦ ἀνύω ἀπὸ φωνήεντος ἄρχεται. Τὰ εἰς 'νω' παραληγόμενα τῷ 'ε', περισπᾶται, εἰ προκατάρχοι ὄνομα, ἐξ οὗ γέγονε, φρενός φρενῶ, ἑνός ἑνῶ, ξένος ξενῶ, ἀσθενής ἀσθενῶ, σθένος σθενῶ, στένος στενῶ. τὸ γὰρ στένω οὐκ ἔχει ὄνομα οὔτε μένω, μεθ´ ὧν καὶ φένω τὸ φονεύω καὶ πένω, ἀφ´ οὗ πένομαι, καὶ σθένω καὶ θένω τὸ τύπτω. Τὰ εἰς 'νω' παραληγόμενα τῷ 'ο' περισπᾶται, φθονῶ, δονῶ, πονῶ, κλονῶ, ὀνῶ τὸ ὠφελῶ, φρονῶ, κονῶ. Τὰ εἰς 'νω' παραληγόμενα φύσει μακρῷ φωνήεντι, ὁπότε μὴ εἴη κατ´ Αἰολίδα διάλεκτον, περισπᾶται, σκηνῶ, θρηνῶ, σφηνῶ, φωνῶ, ὠνῶ καὶ ὠνοῦμαι, κοινῶ, κοινωνῶ. καὶ τὸ γεγωνῶ ἔοικε μᾶλλον περισπώμενον εἶναι παρὰ τῷ ποιητῇ· ὡς γὰρ ἐνόεον καὶ ἐφίλεον, οὕτως καὶ ἐγεγώνεον ἔφη· «ἠμὲν ὅς´ ἐφρασάμην καὶ Τηλεμάχῳ ἐγεγώνεον» (Od. ρ 161). ἀπαρέμφατον δὲ προηνέγκατο τὸ γεγωνέμεν· «ἥ ῥ´ ἐν μεσσάτῳ ἔσκε γεγωνέμεν» (Il. Θ 223). οἱ δὲ μετ´ αὐτὸν καὶ ὡς βαρύτονον αὐτὸ ἔκλιναν καὶ ὡς περισπώμενον. τὸ πώνω βαρύνεται ὡς ἴδιον Αἰολέων.
Words in -μω, beginning with a consonant or consonants and having ε in the penult, are accented with a grave, unless they are derived from a noun: τρέμω, νέμω and νεμῶ, whence νενέμηκα, δέμω, τέμω, γέμω, τρέμω, χρέμω ‘I sound’, βρέμω ‘I crash’. Noted as exceptional is κρεμῶ with circumflex, likewise θεμῶ and πολεμῶ. But ἀτρεμῶ and ἐμῶ begin with a vowel. Words in -μω not having ε in the penult take the circumflex: κομῶ, δαμῶ, γαμῶ, θυμῶ and θυμοῦμαι, μιμῶ and μιμοῦμαι, χραισμῶ, κοσμῶ, κοιμῶ and κοιμῶμαι, οἱμῶ ‘I rush’, μαιμῶ ‘I rush’. Disyllables in -νω which do not have the syllable before the end ending in an invariable consonant-cluster take the circumflex: κιρνῶ, πιλνῶ, πορνῶ, ἀρνῶ, ἀρνοῦμαι. Disyllables in -νω whose penult ends in a contracted long-vowel (dichronon) and which begin with a consonant or consonants not corresponding take the circumflex, except when they arise by insertion of ν: κυνῶ and in composition προσκυνῶ, πλανῶ, σινῶ ‘I harm’. But τιῶ becomes τίνω by insertion of ν, and its dichronon is sometimes contracted, sometimes lengthened. But φθίνω and φθάνω are from corresponding, that is, equivalent consonants. And ἄνω, for ἀνύω, begins with a vowel. Words in -νω with ε in the penult take the circumflex if a noun precedes from which they have been formed: φρενός → φρενῶ, ἑνός → ἑνῶ, ξένος → ξενῶ, ἀσθενής → ἀσθενῶ, σθένος → σθενῶ, στένος → στενῶ. For στένω has no noun, nor does μένω, with which also belong φένω ‘I slay’ and πένω, from which πένομαι, and σθένω and θένω ‘I strike’. Words in -νω with ο in the penult take the circumflex: φθονῶ, δονῶ, πονῶ, κλονῶ, ὀνῶ ‘I benefit’, φρονῶ, κονῶ. Words in -νω with a vowel naturally long in the penult, whenever they are not in the Aeolic dialect, take the circumflex: σκηνῶ, θρηνῶ, σφηνῶ, φωνῶ, ὠνῶ and ὠνοῦμαι, κοινῶ, κοινωνῶ. And γεγωνῶ seems rather to be circumflexed in the poet; for just as he said ἐνόεον and ἐφίλεον, so also he said ἐγεγώνεον: “ἠμὲν ὅς´ ἐφρασάμην καὶ Τηλεμάχῳ ἐγεγώνεον” (Od. ρ 161). But he used the infinitive γεγωνέμεν: “ἥ ῥ´ ἐν μεσσάτῳ ἔσκε γεγωνέμεν” (Il. Θ 223). Those after him declined it both as barytone and as circumflexed. πώνω is accented with a grave as a peculiarity of the Aeolians.

Gadget

A small interactive toy based on this passage (experimental).
No gadget yet.

Overlaps (Stephanos, Meineke)

No overlaps computed yet.